4.rész Végre megvan az, amit mindenig is kerestem. A szerelem...

Nem gyűlt össze a három komi. Mit rontok el? Segítsetek, ha valami nem tetszik, mert kezdem úgy érezni, hogy nem is izgalmas a sztori. Komizzatok, mert az nekem eléggé sokat jelentene. Úgy érzem, hogy abba kel hagynom az írást. Nem tudok mit tenni. Én sajnos nem tudom ki találni, hogy ti mit gondoltok. Ezért kérem, hogy komizzatok, ha tetszik. De úgy tűnik nem, ezért hamarosan be kel fejeznem :'(((((((



Reggel kellemesen ébredtem. Lementem a napaliba, ahol csak Zayn volt.
-Jó reggelt-mondtam
-Neked is-mosolygott , ahww, az a mosoly *---*
-Többiek?-kérdeztem
-Elmentek moziba-válaszolt
-És te miért nem mentél?
-Nem volt kedvem-mondta újra-mellesleg, gyönyörű vagy-súgta a fülembe.
-Ne már, el fogok pirulni-mosolyogtam
-Azt szeretem-mondta.
A reggelimet csináltam.Hirtelen egy kezet éreztem a derekamon.Megfordultam, de Zayn volt ott. Mélyen a szemembe nézett.Mosolygott.
-Zayn...-mondtam
-Shhh...-tette az úját a számra, majd megcsókolt.Először meglepett, de jó volt. Ekkor elléptem tőle.
-Bocsi, nem tudom mi van velem mostanában, de...ha a közelemben vagy, nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád, hogy ne csókoljalak meg. Nem bírom-mondta, mire kikerekedtek a szemeim.-Én...most nem tudok neked erre mit mondani. Időre van szükségem-mondtam, majd felszaladtam a szobámba. Az első szerelem csodája, meg ilyesmi.Hihetetlen,  micsoda különbség van aközött, hogy olvasod, vagy a moziban látod, mintha átélnéd.Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságára, semhogy képes lennék azt tenni ami helyes.Ez lenne a szerelem?Sokszor elképzeltem már, de nem ilyennek. Ez valahogy furább. Nem tudom.
Kopogtattak az ajtómon.
-Bejöhetek?-kérdezte Zayn, megismertem a hangját
-Persze-mondtam neki. Bejött, majd leült az ágyamra. 
-Ami lent történt...én nem tudom mi ütött belém.Mindent komolyan gondoltam-mondta
-Én másnak képzeltelek. Olyannak, aki nem igazán tud beleszeretni senkibe. De most...most...más vagy-mondtam neki
-Igen, tudom. Mindenki erősnek lát, pedig belül romokban heverek. De ezt senki nem veszi észre, mert nem mutatom ki-mondta. Közel hajolt hozzám, majd megcsókolt. Már tudtam mit kel tennem. Én szeretem. Szeretem ezt a srácot. Egy hosszú csókba forrtunk össze. 
- Szeretlek - suttogtam.
- Most már te vagy az életem - felelte egyszerűen.
Rámosolyogtam. 
-Most ez azt jelenti, hogy..te és én..vagyis hát mi-mondta nyögve, mire akaratlanul is elnevettem magam
-Igen, együtt vagyunk-mondtam boldogan, mire felállt, és szenvedélyesen megcsókolt, meghúzta az alsó ajkam.

 Nem érdekelt, hogy mi lesz, ha megtudja, hogy kém vagyok, és az sem, ha meghalok holnap, csak a pillanatnak élek, és ezt senki és semmi nem teheti tönkre.Annyira boldog voltam. Nem tudom elmondani. Csak azt éreztem, hogy én megtaláltam azt a személyt, akit kerestem, és soha nem akarom elveszíteni. A szerelem az egyik legvarázslatosabb, legkülönlegesebb, és legritkább dolog a világon, nem véletlenül akarja megtalálni mindenki, de ha egyszer megvan, nem engedik.Olyan, mint a szél: nem láthatod, de érzed.