5.rész Magyarázat, sírás...

Jól keltem fel, sütött a nap. Az utca is gyönyörű volt a nap fényétől.Reggel nagyon jól érzetem magam, mert együtt vagyunk Zaynel. Nem tudom hogy szerethettem ennyire bele 3 nap alatt, de így van. Most éppen nagyon boldog vagyok.A telefonom csörgött. Fel is vettem.
*Harry szemszöge*
Reggel lefelé mentem a konyhába. A többiek elmentek valahová. Csak én és Jenni voltunk lent. Jenni telefonált. Akaratlanul is meghallottam, hogy mit beszélt.
-Igen..nagyon jól haladunk, nem, nem tudják, hogy én is Tara kémek vagyunk...-mondta, és ekkor el állt a szavam. Hogy Jenni kém? És még Tara is? Ezt hogy tehették?-kérdeztem magamtól. Mire végiggondoltam az egészet, Jenni le is tette a telefont. Úgy gondolta, hogy kérdőre vonom.
-Jó reggelt-köszöntem neki, mire megijedt
-Neked is, hogy hogy itthon vagy? Miért nem mentél a többiekkel?-kérdezte
-Mert nem volt kedvem, és gondolom azért mertél csak így simán beszélgetni valakivel,mert megtudtam,hogy kémek vagytok Taravál. Hogy tehettétek ezt?és miért kell mindent csinálni? Ha jól tudom, te és Zayn együtt vagytok, nem?-mondtam neki
-Ez hosszú,nem tudom neked elmagyarázni. Régen történt, 12 éves voltam. Egy kémsuliba kerültem, ott ismertem meg Tarat, 5 éve Az F.B.I.-nak dolgozom most éppen, és azért jöttünk ide, mert meg kel változtatnunk Zayn életét. De nem tudjuk, hogyan, csak annyit, hogy meg kell változnia, és igen, együtt vagyunk Zaynel, mert szeretem tiszta szívemből, és ez nem  a feledet része-mondta ki végül 
-Értem, ezt nem tudtam. Én...én...sajnálom, hogy úgy letámadtalak, csak hihetetlen ez az egész-mondtam-és nyugi, tőlem nem tudja meg senki.
-Köszönöm Harry-ölelt meg Jenni.
*Jenni szemszöge*
Gondolkoztam a szobámban. Ez egy nagyon nehéz helyzet most nálam. Nem tudom mit tegyek.Hogy mondjam el a Főnöknek is, hogy együtt vagyok Zaynel. Leharapná a fejem.Inkább nem mondok neki semmit, mert még ki tudja, hogy mi fog történni.De egy valami biztos:  Ha nem lenne  sötét, sosem látnánk a csillagokat. Azaz, ha valami rossz történik, azután már csak jó következhet. De most nagyon érdekes ez a helyzet. Tényleg, igaza van Harrynek is. Hogy tehetem ezt Zaynel? Hogy tehetem ezt velük? Megbíztak bennem, én pedig elárultam őket. Ekkor eszembe jutott valami. Régebben dalokat írtam. Sokat, nagyon sokat. Odamentem a zongorámhoz, és elkezdtem játszani az egyik dalt. Egy dal, amit megtanultam átérezni szöveg nélkül is. Egy dal, amit sosem felejtek el. Egy dal, ami több, mint egy dal.
Miután lejátszottam, eleredtek a könnyeim. 
(Innen olvasd zenével:http://www.youtube.com/watch?v=F-4wUfZD6oc) 

"Megkaptam azt, amire mindig is vágytam.  A szerelmet, mégis félek, mert nem akarom elveszíteni. Félek, hogy soha nem lehet igazán az enyém. Az élet, ami sokszor nehéz, sőt...inkább ritkán  könnyű. Most boldog vagyok, de egyben szomorú is, mert szeretem azt az embert, akit egész életemben kerestem, de s tudom, hogy ennek egyszer vége lesz. Mert semmi sem tarthat örökké...talán még a szerelem sem."

Ezek kavarogtak a fejemben.  Sírtam, mert féltem. Féltem, hogy ha Zayn megtudja ezt az egészet, akkor soha többé nem fog úgy rám nézni, ahogy azelőtt.Félem, mert mindent elveszíthetek, amit felépítettem. De egyszer mindent el kel mondanom neki. Nem fogom bírni...a titkolózást, az egészet három hónapig. Sírásomba telepkezem, nem bírtam tovább. Szörnyű volt. Az egész életem agy romhalmaz. Egy szörnyeteg vagyok....egy szörnyeteg, aki mindenkit átver, még a szerelmét is. 


Ennyi lett volna az 5.rész. Remélem tetszett,és ha megkérhetlek titeket, komizzatok ;))))))