6.rész F.B.I. house

Zayn jött be  a szobámba. Látta, hogy szomorú vagyok.
-Mi a baj?-ölelt magához
-Semmi-erőltettem egy műmosolyt.
-Nem, látom, hogy baj van-mondta
-Nem mondhatom  el, mert akkor örökre megharagudnál, amit meg is értenék. Egy szörnyeteg vagyok-mondtam neki-jobb lesz, ha most elmegyek egy kis időre. Délután visszajövök-mondtam, meg sem várva a válaszát.
***
A Hyde Parkban sétálgattam. Láttam egy csomó szerelmes embert. Milyen boldogok is  együtt. Én miért nem lehetek normális? Miért kell ilyen hülye életet élnem? Gondolkodásomat Tara zavarta meg.
-Szia-mosolygott
-Szia. Te meg hol járkálsz egész nap?-förmedtem rá
-Harryvel voltam-mosolygott még mindig
-Mi? Hogyhogy? Tudod, hogy nem lehetsz vele. Ahogy én sem Zaynel. Nagyon szeretem, az életem is odaadnám érte, de ezt most abba kell hagyjuk. Ha odavész minden, akkor oda, de én már nem bírom ezt az örökös hazudozást. Két hete mindig ez van. Hazudnom kel, ha a Főnökkel találkozok. Hazudnom kell, ha telefonálni akarok. Mindig csak hazudnom kell-mondtam neki
-Tudom, de én...én nem tudom itt hagyni őket-mondta
-Nem is kell-mosolyogtam-elég, ha a Főnöknek elmondjuk, hogy ki akarunk lépni, és reménykedünk, hogy megérni-mondtam
-Akkor mire várunk még mindig?-kérdezte mosolyogva, majd elindultunk vissza az F.B.I-hoz.
***
-Itt is vagyunk-mondtam
Bementünk az épületbe, és minden eszembe jutott. Gondolkoztam.Bent már várt a Főnök.
-Jó napot-köszöntem
-Sziasztok-köszöntött minket-miben segíthetek lányok?-kérdezte
-Ki szeretnénk lépni. Tudjuk, hogy nem teljesítettük a feladatot, de nem bírjuk ezt a hazudozást-mondta Tara
-De, teljesítettétek a feladatot. Megváltoztattad Jenni  Zayn életét, mert megváltozott miattad-mondta. 
-És mi lesz a kilépéssel? Megengedi?-kérdeztem
-El van rendezve. Figyeltem önöket, és tudom, hogy nagy fordulatot vett az éltük. Tudtam, hogy ki fognak lépni.Megértem, úgyhogy mostantól élhetnek nyugodtan, boldogan-mondta a Főnök, mire mi Taraval már ugráltunk örömünkben.
***
Kiértünk az utcára, és visítozva szaladtunk örömünkben. Hazaértünk, de mindenki feszült volt. Odamentem, és kérdeztem:
-Mi a baj?
Mindenki megvetően nézett rám. Nem értettem semmit...