7.rész Autóbaleset.

-Mi történet?-kérdeztem
-Hogy mi történt?Az hogy átvertél. Átvertél, pedig szerettelek, és most óriásit csalódtam benned-mondta Zayn idegesen
-Én nem mondhattam el. Már vége van az egésznek.
-Igen, ahogy mondod, vége van-mondta, majd kiment
A többiek szúrós szemekkel néztek rám. Nem tudom mit tegyek.Azt hittem most már minden jó lesz, de kiderült, hogy nem. Csak rosszabb lesz. 
Niall csalódott arckifejezést vágott.Akkor most, azt jelenti, hogy te nem vagy....
Igen-mondtam-nem vagyok az unokatesód. Sajnálom-mondtam, majd kimentem.
Tara velem jött. Ő is elmondta, hogy kém volt, de Harry tudta, és a többeknek nem muszáj tudniuk róla.Ő ott maradt velük, én elmentem.Nem tudtam, hogy mit tegyek. Hiányzott Zayn. Nagyon is. Szörnyen.Nélküle nem érek semmit. Ő volt a támaszom, az igazi szerelmem. De most vége, ezt ő mondta. Éppen a
kocsival haladtam az úton. nem tudtam, hová, csak mentem. Elgondolkoztam, majd egy csattanást láttam, és fájdalmat. Fájdalmat, ami elviselhetetlen volt.

*Zayn szemszöge*

Nagyot csalódtam Jenniben. Szerettem, tiszta szívből, de elárult, és ezt nem tudom megbocsájtani neki.

A TV-t néztem, mikor hirtelen a híradó kezdődött. Megnéztem, mert kíváncsi voltam mi történt a városban.

-Egy fiatal lány frontálisan ütközött egy másik személygépkocsival London határánál.A lánynak egyenlőre csak a nevét tudni. Jenni Robert!

Mikor meghallottam, rögtön a kocsimba szálltam és elindultam a helyszínre. Nagyon aggódtam, mert mindennél többet jelentett nekem. Ha meghal, én nem is tudom mit csinálnék. Az életem nem ér nélküle semmit sem. Szeretem, és most már csak az a fontos, hogy felépüljön.

A helyszínen nagyon megdöbbentett a látvány. Mindenütt az autó darabjai hevertek,de ami most következett, az volt maga a rémálom. Ott volt, Ő, ott feküdt, és nem tudtam rajta segíteni. Egy világ omlott össze bennem, össze törtem, testileg, lelkileg egyaránt.

6.rész F.B.I. house

Zayn jött be  a szobámba. Látta, hogy szomorú vagyok.
-Mi a baj?-ölelt magához
-Semmi-erőltettem egy műmosolyt.
-Nem, látom, hogy baj van-mondta
-Nem mondhatom  el, mert akkor örökre megharagudnál, amit meg is értenék. Egy szörnyeteg vagyok-mondtam neki-jobb lesz, ha most elmegyek egy kis időre. Délután visszajövök-mondtam, meg sem várva a válaszát.
***
A Hyde Parkban sétálgattam. Láttam egy csomó szerelmes embert. Milyen boldogok is  együtt. Én miért nem lehetek normális? Miért kell ilyen hülye életet élnem? Gondolkodásomat Tara zavarta meg.
-Szia-mosolygott
-Szia. Te meg hol járkálsz egész nap?-förmedtem rá
-Harryvel voltam-mosolygott még mindig
-Mi? Hogyhogy? Tudod, hogy nem lehetsz vele. Ahogy én sem Zaynel. Nagyon szeretem, az életem is odaadnám érte, de ezt most abba kell hagyjuk. Ha odavész minden, akkor oda, de én már nem bírom ezt az örökös hazudozást. Két hete mindig ez van. Hazudnom kel, ha a Főnökkel találkozok. Hazudnom kell, ha telefonálni akarok. Mindig csak hazudnom kell-mondtam neki
-Tudom, de én...én nem tudom itt hagyni őket-mondta
-Nem is kell-mosolyogtam-elég, ha a Főnöknek elmondjuk, hogy ki akarunk lépni, és reménykedünk, hogy megérni-mondtam
-Akkor mire várunk még mindig?-kérdezte mosolyogva, majd elindultunk vissza az F.B.I-hoz.
***
-Itt is vagyunk-mondtam
Bementünk az épületbe, és minden eszembe jutott. Gondolkoztam.Bent már várt a Főnök.
-Jó napot-köszöntem
-Sziasztok-köszöntött minket-miben segíthetek lányok?-kérdezte
-Ki szeretnénk lépni. Tudjuk, hogy nem teljesítettük a feladatot, de nem bírjuk ezt a hazudozást-mondta Tara
-De, teljesítettétek a feladatot. Megváltoztattad Jenni  Zayn életét, mert megváltozott miattad-mondta. 
-És mi lesz a kilépéssel? Megengedi?-kérdeztem
-El van rendezve. Figyeltem önöket, és tudom, hogy nagy fordulatot vett az éltük. Tudtam, hogy ki fognak lépni.Megértem, úgyhogy mostantól élhetnek nyugodtan, boldogan-mondta a Főnök, mire mi Taraval már ugráltunk örömünkben.
***
Kiértünk az utcára, és visítozva szaladtunk örömünkben. Hazaértünk, de mindenki feszült volt. Odamentem, és kérdeztem:
-Mi a baj?
Mindenki megvetően nézett rám. Nem értettem semmit...

5.rész Magyarázat, sírás...

Jól keltem fel, sütött a nap. Az utca is gyönyörű volt a nap fényétől.Reggel nagyon jól érzetem magam, mert együtt vagyunk Zaynel. Nem tudom hogy szerethettem ennyire bele 3 nap alatt, de így van. Most éppen nagyon boldog vagyok.A telefonom csörgött. Fel is vettem.
*Harry szemszöge*
Reggel lefelé mentem a konyhába. A többiek elmentek valahová. Csak én és Jenni voltunk lent. Jenni telefonált. Akaratlanul is meghallottam, hogy mit beszélt.
-Igen..nagyon jól haladunk, nem, nem tudják, hogy én is Tara kémek vagyunk...-mondta, és ekkor el állt a szavam. Hogy Jenni kém? És még Tara is? Ezt hogy tehették?-kérdeztem magamtól. Mire végiggondoltam az egészet, Jenni le is tette a telefont. Úgy gondolta, hogy kérdőre vonom.
-Jó reggelt-köszöntem neki, mire megijedt
-Neked is, hogy hogy itthon vagy? Miért nem mentél a többiekkel?-kérdezte
-Mert nem volt kedvem, és gondolom azért mertél csak így simán beszélgetni valakivel,mert megtudtam,hogy kémek vagytok Taravál. Hogy tehettétek ezt?és miért kell mindent csinálni? Ha jól tudom, te és Zayn együtt vagytok, nem?-mondtam neki
-Ez hosszú,nem tudom neked elmagyarázni. Régen történt, 12 éves voltam. Egy kémsuliba kerültem, ott ismertem meg Tarat, 5 éve Az F.B.I.-nak dolgozom most éppen, és azért jöttünk ide, mert meg kel változtatnunk Zayn életét. De nem tudjuk, hogyan, csak annyit, hogy meg kell változnia, és igen, együtt vagyunk Zaynel, mert szeretem tiszta szívemből, és ez nem  a feledet része-mondta ki végül 
-Értem, ezt nem tudtam. Én...én...sajnálom, hogy úgy letámadtalak, csak hihetetlen ez az egész-mondtam-és nyugi, tőlem nem tudja meg senki.
-Köszönöm Harry-ölelt meg Jenni.
*Jenni szemszöge*
Gondolkoztam a szobámban. Ez egy nagyon nehéz helyzet most nálam. Nem tudom mit tegyek.Hogy mondjam el a Főnöknek is, hogy együtt vagyok Zaynel. Leharapná a fejem.Inkább nem mondok neki semmit, mert még ki tudja, hogy mi fog történni.De egy valami biztos:  Ha nem lenne  sötét, sosem látnánk a csillagokat. Azaz, ha valami rossz történik, azután már csak jó következhet. De most nagyon érdekes ez a helyzet. Tényleg, igaza van Harrynek is. Hogy tehetem ezt Zaynel? Hogy tehetem ezt velük? Megbíztak bennem, én pedig elárultam őket. Ekkor eszembe jutott valami. Régebben dalokat írtam. Sokat, nagyon sokat. Odamentem a zongorámhoz, és elkezdtem játszani az egyik dalt. Egy dal, amit megtanultam átérezni szöveg nélkül is. Egy dal, amit sosem felejtek el. Egy dal, ami több, mint egy dal.
Miután lejátszottam, eleredtek a könnyeim. 
(Innen olvasd zenével:http://www.youtube.com/watch?v=F-4wUfZD6oc) 

"Megkaptam azt, amire mindig is vágytam.  A szerelmet, mégis félek, mert nem akarom elveszíteni. Félek, hogy soha nem lehet igazán az enyém. Az élet, ami sokszor nehéz, sőt...inkább ritkán  könnyű. Most boldog vagyok, de egyben szomorú is, mert szeretem azt az embert, akit egész életemben kerestem, de s tudom, hogy ennek egyszer vége lesz. Mert semmi sem tarthat örökké...talán még a szerelem sem."

Ezek kavarogtak a fejemben.  Sírtam, mert féltem. Féltem, hogy ha Zayn megtudja ezt az egészet, akkor soha többé nem fog úgy rám nézni, ahogy azelőtt.Félem, mert mindent elveszíthetek, amit felépítettem. De egyszer mindent el kel mondanom neki. Nem fogom bírni...a titkolózást, az egészet három hónapig. Sírásomba telepkezem, nem bírtam tovább. Szörnyű volt. Az egész életem agy romhalmaz. Egy szörnyeteg vagyok....egy szörnyeteg, aki mindenkit átver, még a szerelmét is. 


Ennyi lett volna az 5.rész. Remélem tetszett,és ha megkérhetlek titeket, komizzatok ;))))))

4.rész Végre megvan az, amit mindenig is kerestem. A szerelem...

Nem gyűlt össze a három komi. Mit rontok el? Segítsetek, ha valami nem tetszik, mert kezdem úgy érezni, hogy nem is izgalmas a sztori. Komizzatok, mert az nekem eléggé sokat jelentene. Úgy érzem, hogy abba kel hagynom az írást. Nem tudok mit tenni. Én sajnos nem tudom ki találni, hogy ti mit gondoltok. Ezért kérem, hogy komizzatok, ha tetszik. De úgy tűnik nem, ezért hamarosan be kel fejeznem :'(((((((



Reggel kellemesen ébredtem. Lementem a napaliba, ahol csak Zayn volt.
-Jó reggelt-mondtam
-Neked is-mosolygott , ahww, az a mosoly *---*
-Többiek?-kérdeztem
-Elmentek moziba-válaszolt
-És te miért nem mentél?
-Nem volt kedvem-mondta újra-mellesleg, gyönyörű vagy-súgta a fülembe.
-Ne már, el fogok pirulni-mosolyogtam
-Azt szeretem-mondta.
A reggelimet csináltam.Hirtelen egy kezet éreztem a derekamon.Megfordultam, de Zayn volt ott. Mélyen a szemembe nézett.Mosolygott.
-Zayn...-mondtam
-Shhh...-tette az úját a számra, majd megcsókolt.Először meglepett, de jó volt. Ekkor elléptem tőle.
-Bocsi, nem tudom mi van velem mostanában, de...ha a közelemben vagy, nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád, hogy ne csókoljalak meg. Nem bírom-mondta, mire kikerekedtek a szemeim.-Én...most nem tudok neked erre mit mondani. Időre van szükségem-mondtam, majd felszaladtam a szobámba. Az első szerelem csodája, meg ilyesmi.Hihetetlen,  micsoda különbség van aközött, hogy olvasod, vagy a moziban látod, mintha átélnéd.Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságára, semhogy képes lennék azt tenni ami helyes.Ez lenne a szerelem?Sokszor elképzeltem már, de nem ilyennek. Ez valahogy furább. Nem tudom.
Kopogtattak az ajtómon.
-Bejöhetek?-kérdezte Zayn, megismertem a hangját
-Persze-mondtam neki. Bejött, majd leült az ágyamra. 
-Ami lent történt...én nem tudom mi ütött belém.Mindent komolyan gondoltam-mondta
-Én másnak képzeltelek. Olyannak, aki nem igazán tud beleszeretni senkibe. De most...most...más vagy-mondtam neki
-Igen, tudom. Mindenki erősnek lát, pedig belül romokban heverek. De ezt senki nem veszi észre, mert nem mutatom ki-mondta. Közel hajolt hozzám, majd megcsókolt. Már tudtam mit kel tennem. Én szeretem. Szeretem ezt a srácot. Egy hosszú csókba forrtunk össze. 
- Szeretlek - suttogtam.
- Most már te vagy az életem - felelte egyszerűen.
Rámosolyogtam. 
-Most ez azt jelenti, hogy..te és én..vagyis hát mi-mondta nyögve, mire akaratlanul is elnevettem magam
-Igen, együtt vagyunk-mondtam boldogan, mire felállt, és szenvedélyesen megcsókolt, meghúzta az alsó ajkam.

 Nem érdekelt, hogy mi lesz, ha megtudja, hogy kém vagyok, és az sem, ha meghalok holnap, csak a pillanatnak élek, és ezt senki és semmi nem teheti tönkre.Annyira boldog voltam. Nem tudom elmondani. Csak azt éreztem, hogy én megtaláltam azt a személyt, akit kerestem, és soha nem akarom elveszíteni. A szerelem az egyik legvarázslatosabb, legkülönlegesebb, és legritkább dolog a világon, nem véletlenül akarja megtalálni mindenki, de ha egyszer megvan, nem engedik.Olyan, mint a szél: nem láthatod, de érzed.