2.Első nap

Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentet :33333 Örülök, hogy tetszik.Remélem, hogy továbbra is jeleztek majd nekem vissza, hogy milyenek a részek, milyen maga a blog. Nagyon boldog vagyok. Szóval, nem húzom tovább az időt, jó olvasást! :))))



Reggel álmosan nyitottam ki a szemem.Ma van a küldetés első napja.Nagyon izgulok, de nem tudom miért :) Kikeltem az ágyból,és átmentem Tara szobájába.Ő még nagyban aludt. Tudni kell róla,hogy nem az a koránkelős típus.De most kivételt kell tennie.Szólongattam, de nem reagált. Még csak meg sem mozdult.Ide keményebb ébresztés kell.Ha harc, hát legyen harc :D. Elővettem a rádiót. Feltekertem a hangerőt teljesen. Odatartottam Tara füléhez, és bekapcsoltam. Éppen egy rock zene ment. Tara annyira megíjedt, hogy leesett az ágyról :DDDD
-Te normális vagy?-kérdezte
-Nem, de ez nagyon vicces volt-nevettem rajta
-Nekem annyira nem-mondta
-Na öltözz fel, mert 2 óra, és mennünk kell-mondtam neki
-Hova?-kérdezte
-Hát a belvárosba, hahó, te itt laksz?-kérdezte tőle
-Ja, igaz-mondta, majd megindult a szekrénye felé.
Viszonylag hamar felöltözött.Nagyjából így nézhettünk ki:

Én:

Tara:














-Mehetünk?-kérdeztem
-Igen-mondta Tara, majd felkaptuk a csomagjainkat, és beültünk a kocsinkba.Egy jó 2 óra hosza alatt oda is értünk London belvárosába. Nagyon szép hely.
-Valamit elfelejtetünk-mondta Tara
-Ugyan mi?-kérdeztem
-Hogy fogjuk őket megtalálni, és hogy érjük el, hogy barátok legyünk?-kérdezte
-Úgy, hogy kiadjuk magunkat az egyik srác rég elfeledett unokatesóinak-mondtam
-És ha kiderül, hogy nem is vagyunk azok?-vont kérdőre újra
-Nem fogják megtudni-kacsintottam
-Akkor jó-mondta Tara.
A lakcímüket tudjuk. Mikor odaértünk a házhoz, félénken kopogtatta be.Az ajtó 2 percen belül már nyílt is.
-Igen?-nyitott ajtót a szőke fiú, azt hiszem Niallnek hívják.
-Szia, te vagy Niall Horan?-tette fel a kérdést Tara, pedig jól tudta, hogy ő az, de nem derülhet ki, hogy kémek vagyunk.
-Igen. Segíthetek?-kérdezte kedvesen
-Hát te nem is tudsz rólunk?-kérdeztem
-Miért, kik vagytok?-kérdezte
-Te vagy az uncsi tesónk-mondtam
-Én?Ez biztos?-nézett ránk
-Igen, ha csak nem él még egy ír származású Niall Horan a városban-nevettem
-Gyertek be-mondta
Bementünk, és helyet foglaltunk a kanapén
-Ó, bocsi, még a neveteket sem tudom. Hogy hívnak titeket?-kérdezte
-Én Jenni vagyok, ő pedig Tar-mutattam az "unokatesómra"
-Értem. Tudjátok, hol fogtok élni?-kérdezte megint
-Úúúú, ezen nem is gondolkoztunk-kaptam a kezem a fejemhez-szerintem egy szállodában-mondtam
.Neeeem, soha. itt fogtok laki velem, vagyis velünk-mondta
-Ezt nem fogadhatjuk el-mondta Tara
-De, mégis csak az unokatesóim vagytok-mondta-csak egy kicsit, és ha nem érzitek jól magatokat, akkor keresünk valami szállodát-mondta
-Jó-bólintottam. Ekkor nyílt az ajtó.
-Hello....sztok-mondta a göndör-Niall, miért nem szóltál, hogy angyalok vannak nálunk?-mondta lélegzetvisszafojtva  mire mindenki nevetett.
-Mi ez a nagy nevetés?-kérdezte a csíkos pólós, akinél egy galamb(?) volt-Húúúú-lepődött meg ő is
-Én is így reagáltam-mondta Harry, aszem' ez a neve
Mire mindenki bemutatkozott mindenkinek, szépen megismertük egymást. Nagyon jól éreztem magamat velük,Kedvesek, nagyon. Csak azt nem értem, hogy min kell változtatnunk, hiszen Zayn sem hibátlan, de akkor is...rendesnek látszik....Vagy ez csak LÁTSZAT?Nem tudom.
Elfáradtam ma, így az ideiglenes szobába mente, és lefeküdtem aludni. Tara lent maradt, még beszélgetett Harryvel. Szerintem tetszik neki, de Tara s tudja, hogy ez lehetetlen, mert ő egy kém, Harry pedig egy világsztár.De ki tudja, mit hoz a sors.
***
Reggel mikor kinéztem az ablakon, nagyon szép idő volt. Hiszen nyár van, de Londonban általában esik az eső.Na mindegy, örülök. 
Lebaktattam a lépcsőn. Már mindenki lent volt. 
-Jó reggelt-köszöntem álmosan
-Szia, jól aludtál?-kérdezte Zayn
-Igen-mosolyogtam
-Örülök. Csináltam neked kávét-mondta
-Ohhh, isten vagy-mondtam
-Nem, csak Zayn-nevetett
Leültem, és beleittam a kávémba.Isteni volt.


2 komi, és hozom a következő részt ;)